Ha egy kicsit leülünk és elgondolkozunk az étkeztetési és gyógyszerezési szokásokon, megláthatjuk, hogy az egész, mint egy rossz vicc.
A gyanakvók még összeesküvésnek is gondolhatják.
A sztori a következő. Kisgyerek vagy.
Ha szerencséd van akkor anyukád odafigyelt magára már a teherbeesése előtt, a lelki békéjére, a táplálkozására, a vitaminbevitelére, ennélfogva te elég jó fizikai állapotban, minden jóval feltöltve jössz a világra.
Ha nem volt szerencséd, akkor egyáltalán nem foglalkozott azzal hogy mit egyen, volt ott minden, péksüti, üdítők, édességek, gyorétterem, mert hát terhesen mindent lehet, meg hát a kívánósság nagy úr ugye.
Esetleg bedőlt az újságoknak és a tévének, így az egészséges táplálkozás jegyében naponta többször evett teljeskiőrlésű kenyeret és margarint a szív érdekében, a kalcium miatt sok tejterméket és a vitaminokért sok gyümölcsöt és jó sok patikai vitamint, mert a reklámok szerint az kell neki is meg a kisbabának is.
Tehát valahogyan világrajössz, úgy értem sejtszinten valamilyen állapotban.
Ha szerencsés vagy, akkor az első típusú anyukához tartozol, akkor életed első 3 évében otthon etet majd, a legjobbakkal.
Ha a második-harmadikhoz, akkor:
1. tökmindegy alapon kapsz enni, úgyis más is csipszen él meg kólán,
2. 'tudatosan-okosan’ sok teljeskiőrlésű cuccon, joghurton és gyümölcsön esetleg gyümölcsös joghurton meg ilyeneken.
Bárhogy is van, 3 évesen viszonylag nagy eséllyel és KÖTELEZŐEN bekerülsz a közétkeztetésbe.
Ha ekkorra sikerül produkálnod már egy első 3 év tehéntejben gazdag időszaka okozta laktózérzékenységet, akkor kaphatsz laktózmentes cuccokat, habár lehet hogy te tejfehérjére vagy érzékeny, de a legtöbben úgyse tudják mi a különbség, jó lesz az a laktózmentes is. Amúgy is, ‘azt az uri beledet’.
Ha netán gluténérzékenységed van, akkor biopsziás vizsgálati igazolással kaphatsz gluténmentes ételeket, kukoricából vagy szójából. Szuper megoldások. Ja, nem.
Ha nem tudják, hogy lenne bármi bajod is, akkor maradsz a klasszikus közétkeztetési megoldáson, azaz naponta 4-szer kapsz valami jó gluténban gazdag kenyeret, tésztát, némi étolajjal és valamilyen kevés, nagyipari, húsfélével, disznóbőrkéből és adalékokból gyúrt felvágottal, margarinnal és cukros teával esetleg kakaóval ás olcsó tejszerű anyagokból készült termékekkel.
(Tudom, van akinek ez is ajándék. Tudom... De most ne ilyen szempontból vizsgáljuk az ügyet, hanem az egészség szempontjából.)
Szóval kötelezően így kell enned.
Jó esetben pár évig tolerálod a rengeteg, gluténgazdag, ‘hagyjuk’ minőségű szénhidrátot, a sok tejet és cukrot és egyéb élelmiszeripari hulladékot.
Meg hát az van mondva, hogy KÖTELEZŐ naponta fél liter tej vagy tejtermék, a kristálycukor meg úgyis kell az agynak.
Rosszabb esetben, ha te már eleve nem voltál teljesen jól, akkor elkezdődik egy folyamat, a túlevéssel járó, ám tápanyaghiányos állapot felé vezető út.
Lehet hogy elkezdesz hízni már az oviban. Lehet hogy inzulinrezisztens vagy már kiskorodban, de ezt még senki nem tudja vagy vizsgáltatja ilyenkor.
Biztosan csak örökölted az alkatot, a kajádnak nem sok köze van hozzá, ‘anya is hízik a víztől is’
Jönnek az állandó megfázások, de annak persze semmi köze nincs a mindennapos reggeli tejpermeátumból készült cukros kakaónak, a gyakori fülgyulladásokat meg majd megoldják az antibiotikumok, amik a táplálkozástól már amúgy is szét(cs)eszett bélflórát totál kinyírják, de nem baj, van arra is gyógyszer, a tévében mindig reklámozzák, a tévé pedig köztudottan mindog igazat mond.
Aztán elkezdődik az iskola.
Ha szerencsésebb, vékonyságra hajlamos géneket örököltél, akkor túlélheted anélkül, hogy 8.-ra dagi lennél.
Ha nem, akkor szinte borítékolható az elhízás.
A megszabott makrotápanyagarányok ugyanis hidd el, mindent megtesznek ennek érdekében.
Margarinos kenyér reggel, fruktózzal tömött gyümölcs vagy joghurt tízkor, ebédre tarhonyás étolaj, uzsonnára ugyanaz mint tízkor, este a szüleid meg már dögfáradtak azzal foglalkozni, hogy mit egyél, így kapsz megint vajas kenyeret, vagy ha nagyobb vagy, akkor a mekiben mehet a kóla és a szuperszájz.
Aztán elkezdődnek az elhízással járó bajok. Amikor a hormonok beindulnak, jön a PCOS, aminek az S betű a végén inzulinrezisztenciát jelent, majd mivel a hormonrendszer olyan mint egy nagyon érzékeny pókháló, megborul a pajzsmirigy is, főleg ha már lelkileg is vannak problémáid mondjuk a súlyod miatti gúnyolódások következtében vagy bármi lehet, akár családi vagy mittudomén, most csak ez jutott eszembe.
Mivel a szüleid nem biztos hogy annyira tudatosak, nem figyelik sem a lelkedet, sem a testedet.
És te egyre fáradtabb vagy, egyre motiválatlanabb és kedvetlenebb, egyre kevésbé hasznosnak érzed magad, ahogy telnek az évek.
Aztán meg már nem lehet tudni, hogy mi volt előbb, tyúk vagy tojás, testi baj vagy lelki baj, hogy mi okozza a későbbi még nagyobb gondokat, a 20-30-40 év alatt módszeresen (persze nem feltételezzük, hogy DIREKT, ugye?) kialakított szokások vagy az ezekből lett lelki problémák.
Aztán 40 évesen már tuti van valami gyógyszered. Pajzsmirigyre vagy inzulinra. Férfiként vérnyomásra vagy köszvényre.
Vagy antidepresszáns. Meg nyugtatók. Meg altató.
Olyan, mintha erre menne ki a játék. Születéstől kezdve.
Kezdjük el mérgezni a népet, hogy aztán az egészségügynek legyen kin dolgozni, habár itthon mentsen meg az isten ettől a lehetőségtől, egyrészt mert ezrelékben mérhető azoknak a száma, akik a gyökereinél kötik össze a táplálkozást a betegségekkel, másrészt a kórházakban nincs kötszer, kesztyű meg gyógyszer se, hacsak az orvos vagy a beteg nem visz magának.
A terep csodásan előkészítve tehát a reklámozott, mindenki számára elérhető gyógyszereknek.
Emésztés okozta panaszokra savlekötők - aminek mondanám mik a hosszútávú mellékhatásai: gyomorsav gyengítő hatás, D, B12- és vashiány, ezeknél fogva idegrendszeri problémák, pajzsmirigy alulműködés, pániktünetek - és ez 'csak' egy savlekötő.
A többi 'ártalmatlan', reklámozott, recept nélkül kapható dologról nem is beszélek.
De mi lehet a vége mindennek? A testileg vagy lelkileg beteg ember nem tud dolgozni, nagy terhet ró a társadalomra, a pénzét pedig elviszik a gyógyszerek, valódi kezelést sem tud kapni, mert az ilyenkor is pénzbe kerül. Lassan egyre rosszabbul lesz mentálisan és fizikailag is és aztán egyszer csak vége a filmnek. Nem túl boldogan. Hány ilyet látunk? Mindennapos..?
Ez így oké?
Kérlek titeket, vegyétek sokkal komolyabban ezt a témát. Olvassátok el és ahol tudtok változtatni, tegyétek meg. Bármilyen kicsi lépés is nagy lépés.
Foglakozzatok a lelketekkel, kezeljétek a stresszt, vannak rá jó módszerek. Olvassatok az elme és a lélek működéséről.
Aztán reggeliztessétek meg otthon a gyerekeket normális, jó minőségű ételekkel, vacsoráztassátok is meg őket rendesen és azzal már egyensúlyba lehet hozni valamennyire.
Hétvégén is egyetek jól.
Neveljetek belőlük tudatos és jól táplálkozó embereket.
És ahogy írtam, a lelküket is tartsátok rendben, persze csak a magatokéval együtt, mert minden betegség 70%-ban a lélekből ered.
Én is ennyit tudok tenni, mert nekem is oviba-suliba járnak a gyerekeim és egyikük sem kimutatottan glutén- vagy tejérzékeny, de akkor is az én gyerekeim, szóval...
Drága? A betegség ezerszer drágább, szerintem ezt mindenki tanúsítja, amikor bekövetkezik. Amikor az ember már pénzt se tud keresni miatta. Sose spóroljunk az egészségünkön, soha, természetesen a kereteinken belül értve.
Nem kell pánikolni, meg megijedni, de tegyünk be reális változásokat az otthoni szokásokba, előzzük meg a bajt, amennyire lehet, mert ezt SENKI más nem fogja megtenni helyettünk. Senki. Mert nincsenek pontos infóik.
A MI felelősségünk a gyerekeink és a saját egészségünk, nem az egészségügyé.
Mi azért dolgozunk, hogy minél szélesebb körben el tudjunk érni és jobb egészséghez tudjunk segíteni titeket.
Mindent ezért csinálunk.
Ezért vannak az online tanácsadásaink, azaz az Ajánlások, az országos ételkiszállításunk, azaz a Konyha, a Dohány utcai Éttermünk, az E-bookjaink, a csodálatos Partnereink, akik ugyanezt akarják, ki-ki a maga területén.
Ezért vagyunk mi.
Ezért mennek a promóciók.
A saját utunkon, a saját módszereinkkel tudjuk csak az utat taposni és ezt is csak az ezekre fogékonyaknál tudjuk kivitelezni.
Kicsit olyanok vagyunk, mint Noé bárkája..
Nálunk nincs olyan, hogy: NEM AZ ÉN DOLGOM. Felelősséggel tartozunk azért, hogy ti ránézzetek a problémákra és a kezetekbe vegyétek a gyeplőt.
Ez az én küldetésem.
Ez a mi küldetésünk.