Édes íz függőség 2016.04.04.

Édes-függőség

Az elmúlt hetekben sokszor felmerült a kérdés, hogy miért nem foglalkozunk mi édességekkel.

Igyekszem tapintatosan fogalmazni, mert az édességvágy is egyfajta függőség.
És ha kiderül az, hogy nem biztos hogy rendjénvaló az akár diétásnak mondott édességek napi szintű fogyasztása, nehogy valaki bemérgesedjen rám?

Cukor = édes íz.

Pár száz évvel ezelőtt a cukrot még szó szerint fűszerként használták. 
Grammokban mérték.
Múlt század elejéig pedig a magyar emberek cukorfogyasztása évi 1 kiló volt, fejenként. Azt a fogyasztást is a gazdagabbak 'generálták'.

Ez mára 40 kiló körüli számra nőtt. Ehhez a kávézás népszerűsödése nagyban hozzájárult.

Feltételezhetően tehát akkor kik a leginkább édes íz-függők? 
Valószínűleg és logikusan azok, akik cukorfüggők voltak gyerekkoruktól kezdve, esetleg most is azok.
Én tudom, mert én is imádnám az édességeket, ha nem tudnám, hogy mi áll emögött a vágy mögött.

Úgy veszem észre, hogy a túlsúlyosak közül igenis többen vannak édességfüggők.
Akik bármit megtesznek vagy megvesznek azért, hogy 'büntetlenül' ehessenek édességeket, nyalánkságokat.
És sokszor ez áll a fogyás útjában.

Az édes íz már önmagában is kivált egy hormonreakciót, ami meggátolhatja a fogyás folyamatát.

Ugyanis beindítja az inzulinreakciót, csak még át is veri a szervezetet. Újra és újra éhessé tesz. Ezt én is így tanultam és most is sok forrásból olvasom.

A komolyabb diétákban sincs soha édes íz, mint például egy versenydiéta, az utolsó szakaszban meg főleg. Olyankor már rágó sincs, amiben édesítő van. Proteinturmix se.
Nyilván a tapasztalat hozta így.

'Az édesítőszerek mellett többnyire azt az érvet szokták felhozni, hogy segítségükkel felesleges kalóriáktól kíméljük meg magunkat. Azonban akadnak bizonyítékok arra, hogy az édesítőszerek használata nem feltétlenül olyan hasznos, mint azt hinnénk.
Ismert tény, hogy a cukros üdítőitalok fogyasztása hosszú távon elhízáshoz vezethet. Kutatások azonban azt is kimutatták, hogy az édes íz tovább fokozza az édességek utáni vágyat. Valamint azt is, hogy édes íz kalóriadeficittel - tehát diétával - együtt nem várt hormonális és anyagcsere folyamatokat indít el. Vagy még egyszerűbben azt, hogy a cukorpótlókkal elérni kívánt kalóriacsökkentés következtében egyesek más kalóriaforrásokból igyekeznek kompenzálni a hiányt. Az édes íz hatására ugyanis automatikusan némi inzulint termel szervezetünk, ami raktározó hormon, és hatására éhségérzet jelentkezik.
A kutatók ezért attól tartanak, hogy így az emberek más forrásokból igyekeznek pótolni az ily módon kieső kalóriákat.' (www.body.builder.hu)

Én ugyan nem vagyok hivatalos álláspont, de azt tudom, látom, hogy azok az ügyfelek, akik gyorsabban teszik le az édes ízt, gyorsabban haladnak. 
Egészen konkrétan gyorsabban fogynak. És azt is, hogy a nem túlsúlyos ismerőseim sokkal kevésbé édesfüggőek.

Az alternatív, diétásnak mondott édességmegoldások tehát ezt a függőséget sajnos nem kapcsolják ki. De akkor mi a gyógyír az édes íz iránti vágyra?

Legfőképpen az idő. Meg a kitartásod. Ha fogyni szeretnél, akkor célszerű kivárni azt a néhány napot, esetleg hetet, amíg elmúlik ez az inger. Mert mindig elmúlik.

Természetesen nem azt akarom mondani, hogy innentől kezdve soha többé semmilyen édes íz ne érje a szánkat, hanem azt, hogy szüntessük meg a függőséget.

Egészen pontosan azt akarom mondani, hogy vegyük át az irányítást. Hogy mi döntsük el, hogy megesszük-e azt az édes dolgot, ne a vágyaink. Amikor én versenyezni készültem és fogyni akartam és elég erős volt a célom, engem nem érdekelt, hogy ehetek-e édességet vagy nem.

FOGYNI AKARTAM. Nem voltak kifogásaim és feltételeim és alternatíváim.

Egyszer se panaszkodtam, hogy jaj de szenvedek, mert nekem kell az édesség és hogy de a xilit és a sztívia meg a diétás verziók de miért nem blablabla.

Pedig én aztán szerettem, meg szeretem az édes ízt, ettem aztán bőven sütit, csokit, cukrokat gyerekkoromban, senki nem mondta akkor, hogy ez mennyire gáz. Ráadásul a domináns hormontermelőm is ezt diktálja (diktálná).

Semmilyen formában nem ettem édeset, mert tudtam, hogy abszolút nem vezet a célomhoz. Tudtam hogy mit AKAROK.
Szerintem aki fogyni akar, annak minimum ilyen erős szándékkal érdemes rendelkeznie.

Ha nem akarsz fogyni, akkor pedig tégy belátásod szerint. Nyilván akkor más szempontjaid vannak. 
Ha megvan a kontrollod az édes ízen, akkor az szuper.
Ha nincs meg, akkor inkább ilyenkor is kerülni érdemes vagy csökkenteni, amennyire lehet.
Hogy megvan-e vagy nem, az azért legtöbbször látszik a formán.

Most, hogy 2 hete újrakezdtem a súlyzós edzéseket, múlt hét péntekig ittam marhafehérjét, de meg kell hogy mondjam, valami szörnyűséges.

Fehérjetípusként is rügyezek tőle, pedig piacvezető márkát vettem.
Édes, mint a méz és ragacsos. Tele van édesítőkkel. A pályafutása eddig tartott nálam.

Ezentúl tehát nálam is megint kevesebb lesz az édes íz. Még pár nap és valószínűleg eszembe sem jut majd.

Én tudom, hogy sokkal nagyobb népszerűségnek örvendene az a vélemény, hogy minden sütit lehet, csak cseréld ki más alapanyagokra, de nem mondom, mert tapasztalom, hogy fogyás szempontjából nem oké.

Ha maradsz a természetes, proteinben, jó zsírban, zöldségben és - típustól függően- gluténmentes gabonákból álló étrendnél, a te szükségleteid szerinti arányban, szépen csendesülni fog, majd el fog múlni az édes íz iránti vágyad.

Ha nagyon sokáig nem múlik, akkor viszont érdemes laborvizsgálatot kérni inzulinrezisztenciára.

A kép csak illusztráció, az édes ízt a cukorra és minden édesítőre értettem.