Mi az igaz? 2021.02.03.

Aki azt állítja, hogy mindannyian egyformák vagyunk, egyforma anyagcserével, hogy nincsenek különböző alkati faktorok, sajátosságok, amik miatt szimplán másként reagálunk a bevitt ételekre, az feltehetően VAK.

Ugyanez igaz a kalóriahívésre is, miszerint a kalória az csak kalória, bármiből is visszük be.

Ez egész egyszerűen nem igaz.

Az anyagcserének alapvetően - és jó esetben - van egy veleszületett rugalmassága.

Ezt látjuk még - jó esetben - a gyerekeknél.

Ennek a megőrzése az elsődleges cél! Majd menet (élet) közben a minket ért külső-belső események, DIÉTÁK ÉS FOGYÓKÚRÁK hatására lecsökken az a fajta rugalmasság és kialakulnak az egyéni anyagcsereállapotaink. Elsődleges célként tehát az egészséges rugalmasságot kellene helyreállítanunk.

De felnőtt korban ilyenkor már nem igazán tudjuk kikerülni a kialakult, egyéni tulajdonságok figyelembevételét. Ezért kialakulnak azok az állapotok, amiket típusoknak nevezünk.

Zsír-fehérje, Szénhidrát, Egyensúlyi és ezek árnyalata. Ez nem egy sarkos dolog, egy csúszkán lehetne ábrázolni.

Inzulinreszintencia. Felmérések szerint Magyarország 60%-a inzulinrezisztens. Nagyon sok. Szerintem Magyarország lakosságának minimum ennyi %-a tuti a magasabb zsír-és fehérje igényű kategóriába tartozik...az IR az az állapot, amikor a vérben lévő cukrot energiaként már nehezen veszik fel a sejtek, mert valamitől sérült a felvevőképességük.

Egy percig sem meglepő, hogy pl. egy fehérjetípusnál megroggyan ez a funkció, mivel képtelen tolerálni a hosszantartó, szénhidrátgazdag étrendet, a sok aluljárós péksütit, az 'energia' szeleteket meg az oreót, az édes italokat, alkoholt, miegymást...

Ezt egyébként egy szénhidráttípus hasnyálmirigye sem bírja sokkal-sokkal tovább, de rajta sokkal később látszik meg.

A fehérjetípus zsírból nyeri az energiáját.

Helyesebb is lenne inkább zsírtípusnak hívni, ahogy fentebb már így is neveztem.

A zsír hosszan szívódik, lassan, elnyújtva, és neki ez kell, mert ezzel a lassú zsírfelszívódással lassítania kell a gyorsabb sejtanyagcseréjét, ami nem keverendő össze a gyakori wc-zéssel.

Egyszerűen ez egy genetikailag hozott sejtszintű sajátossága. A fehérjetípus hasnyálmirigyét rövid idő alatt megöli a nagymennyiségű vagy gyakran bevitt rossz minősègű szénhidrát, még akkor is, ha 'egészséges', vagy teljes kiőrlésű is.

Itt egyébként van egy fontos dolog: a teljes kiőrlésű nem egyenlő azzal, hogy 'egészséges', főleg nem egy ilyen típusnak - de glutén szempontjából is bukik a legtöbb a de az másik poszt témája.

Sajnos attól, hogy valami teljes kiőrlésű, még nem igazán jó fogyáshoz. Aztán ott van maga a vizsgálat, 75 gramm glukózt egyben meginni. Nem annyira kevés, a sérült funkciójú hasnyálmirigynek biztos eléggé sokkoló, habár emberek simán be tudnak vinni egy kajával akár 2X ennyit is. Egyszer amúgy ezt egy dietetikus mondta nekem, hogy lehet, hogy sok esetben maga a többszöri terheléses vizsgálat lobbantja fel az cukor-inzulin problémát... nem tudom. Igen, a megoldást a rostok (elsősorban a zöldségek és NEM a gyümölcsök!) és a jó minőségű zsírban és némi fehérjében gazdag ételek jelentenék és nem napi sokszor-keveset, full zsírszegényen vagy ‘margarinban gazdagon’, a ketogén vonal ennek a típusnak átgondolandó.

Úgy tapasztaltuk, hogy sokan rosszul vannak a 160 grammos, számolós szénhidrátos diétától. Mert fehérjetípusként rosszul tolerálják, sok a gabona, kevés a jó zsír és kevés a kalória!

És azért csapda, mert hiába kevés a kalória, az önmagában bevitt keksz, gyümike csak valahol mégis folyamatos inger egy ilyen típus hasnyálmirigyének és hosszú távon maximum gyógyszeradag-emelést vagy további kalóriamegszorítást lehet elérni vele.

Néha jól eshet a sejteknek éhezni is. Autofágia - a sejt önemésztő folyamata, Àkos beszélt róla a Családbarátban is - az időszakos böjt jót tehet a sejtek inzulinérzékenységének is, persze csakis egyénre szabva.

Ha valaki szénhidráttípusként IR-es, akkor viszont valószínű, hogy nem lesz gondja a számoló, sokszor-keveset diétával.

Ha beválik, akkor szuper, valószínű, hogy szénhidráttípusba tartozik, tök jó.