Tudtad, hogy nemrég még nekünk is volt ‘herkentyűevő’ kultúránk? 

Mi már ugye tudjuk, hogy az embernek alapvetően azt kellene ennie, ami a természetes élőhelyén megterem vagy bármilyen formában elérhető és ehető.

Nem kell messzire menni, nálunk is fellelhető volt sokáig ez a fajta életmód. Mármint hogy azt ettünk, amit találtunk.

Nem volt export-import, de annyi krónikus betegség sem.

Jó példa volt erre az életmódra régen a pákászat. Nagyon érdekes dolog ez.

Tudod, hogy mi ez, hogy kik voltak a pákászok?

Vadásztak-halásztak viszont halakat, vízi madarakat, tojásokat, kagylókat, puhatestűekez, gyűjtöttek növényeket, terméseket, gyógyhatású füveket, mézet.

A pákászat az 1900-as évek első harmadáig, a lápvidékek lecsapolásáig komplex halász, vadász, növénygyűjtő életformája volt a lápok, mocsarak vidékén élő falvak lakóinak.

Mivel a lápvidék lakosainak a megélhetéshez szántóföldi művelésre alkalmas területük kevés volt, így elterjedt foglalkozásnak számított a pákászat.

Pákásznak nevezték azokat a lápvidék környékén élő embereket, akik kimondottan a rétből, mocsárvidékből éltek, tehát földet nem műveltek, hanem abból éltek, amit a lápvidék készen adott, begyűjtötték a természet adta kincseket.

Összegyűjtötték a vadmadarak tojásait, a gyógynövényeket, a piócát (orvosi felhasználásra), vagyis mindent begyűjtöttek, amit a láp adott.

A lápi ember a láp odvasfáiba telepedett méhcsaládoktól mézet is gyűjtött, de ha megbetegedett, gyógyszerét is a lápon gyűjtötte, mivel a lápvilágban ismeretlen volt a patika és a kórház is.

Ők gyűjtötték be a piócát is, ugyancsak gyógyászati célból.

Ezt úgy gyűjtötte, hogy felgyűrt nadrágszárral belegázolt a vízbe, ahol az éhes állatkák ráragadtak a lábára, majd mikor a vízből kilépett, a lábaszárát sóval beszórta, s ettől az odatapadt piócák lefordultak. A piócákat marhahólyaggal lekötött üvegekben tárolta, úgy vitte eladni.

A lápréteken gyűjtötték be a fehér mályvát (Orvosi ziliz), melyet sebgyógyításra, toroköblögetésre használtak.

Ebből a gyűjtögető tevékenységből ered a pákász elnevezés is, vagyis a halász, vadász, madarász foglalkozások gyűjtőneve.

A gyűjtögető, halászó, madarászó pákászok állandó lakhelyüktől, téli szállásuktól sokszor több tíz kilométerre is elbarangoltak, ha egy-egy helyen letelepedtek, ott általában 5-6 hétig laktak, "kiélték azt a helyet, ahova telepedtek, majd továbbvándoroltak".

Forràs: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1k%C3%A1szat

Javaslom, hogy térjetek vissza a sokkal több hal-és tojásevésre és iktassatok be néha-néha egy kis herkentyűt, garnélát vagy kagylót.

Ha kólára és chipsre és fagyira, fánkokra áldozni tud az ember, akkor pár napos lemondással a fentiekről át tudja szervezni úgy, hogy beleférjen ilyesmi is néha az étkezésébe. :)