Van az, amikor születetten vékony emberek beszélnek az elhízásról vagy adnak tippeket fogyáshoz.
Olyan emberek, akiket még csak a szele sem érintett meg soha annak, hogy milyen érzés is meghízni.
Szóval sokszor nem hiteles a sztori, mert a másik hiába tenne/enne ugyanúgy, nem fogyna le.
Amikor jártunk az iskolába és mindenki ugyanazt a kakaót meg iskolatejet itta, a menzakaját ette és mindenki párizsis zsemlét evett margarinnal, és mégis már akkor másképp néztünk ki, az vajon miért volt?
Voltak vékonyak és voltak pufik meg köztesek is. Ugyanúgy, ahogy most is látom a gyerekeimnél.
Pedig otthon se volt nagy különbség az ételekben, mert nem volt SEMMI tudatosság a táplálkozásban, az embereknek kb. eszükbe se jutott, hogy bajuk lehet attól, amiket megesznek, pontosan emlékszem.
Ha a szó köznyelvi értelmében vesszük, akkor én nem vagyok egy 'rossz genetikájú' ember, de ‘fehérjetípusként’ pikkpakk meglátszik rajtam, ha egy kicsit is több szénhidrátot eszem.
Ellentétben egy olyan szénhidráttípussal, aki zabot eszik tésztával, krumplival és sosem látszik meg rajta.
Na most ha egy ilyen anyagcseréjű ember bármikor elkezdett beszélni nekem arról - ahogyan ez nyilván többször is megtörtént - hogy én hogyan ne hízzak el, ő aki full vékonydongájú és szénhidrátot evett szénhidráttal meg zsírral, és még a hormontípusa is adott volt hozzá, hogy - kis túlzással - egész életében vékony maradjon, bármit is eszik meg, olyankor megmondjam, hogy hogy éreztem magam?
Tudjátok ti azt, ti mindannyian, akiknek nem hozott semmi eredményt a napi ötszöri, gabonákon, tejtermékeken, gyümölcsökön, sovány húsokon alapuló, közvélemény szerint ma is helyes javaslat.
Vannak olyan ‘anyagcseretípusok’, akik soha nem lesznek olyan vékonyak, mint amit ideálisnak hirdetnek.
Akkor sem, ha csontra éheztetik magukat.
Nem arra vannak kitalálva, hajlamosabbak a hízásra.
És igen, emiatt még hajlamosabbak bizonyos betegségekre, az inzulinrezisztenciára, a cukorbetegségre is, mert senki nem szólt nekik, hogy nem jó, amit és ahogy megesznek, vagy ha szól is, akkor is csak egy hasonlóan járhatatlan utat mutat.
Főleg, ha még párosul hozzá egy olyan hormondominancia, ami ráerősít erre az adottságra. Később pedig egy, már eltolódott hormonrendszer.
Sokan vannak így.
Én sem vagyok sovány, de még vékony sem. Nem is kampányolok a soványság vagy a 10%-os testzsír mellett, nyilván ha olyan lennék, biztos én is azt hirdetném, hiszen mindenkinek önmaga a realitása, a legtöbb vékony ember nem érti, hogy miért nem olyan mindenki, mint ő, biztos mert sokat esznek... hát NEM AZÉRT.
Nem kell akadémikusnak lenni ahhoz, hogy felismerjük, hogy ugyanattól az étrendtől van, aki jól néz ki és van, aki nem.
Ezért mondom mindig, hogy magatokat nézzétek. Igen, van aki elhízik például terhesen és van, aki ugyanattól bombaformában marad.
Csúnya dolog bántani valakit az adottságai miatt.
Amikor fogalma sincs a másiknak, hogy milyen érzés hízni ugyanattól, amitől a másik fogy.
Haragudni nem kell az ilyen megmondó emberekre, mert valójában fogalmuk sincs az igazságról.
Ne dőljetek be annak, amikor megpróbálnak leértékelni titeket amiatt, amilyennek születtetek.
Ezért viszont érdemes megtudni, hogy neked mi a jó és elfogadni azt, amit genetikailag a maximumon ki tudsz hozni magadból.
Ebben tudok segíteni.
ha tetszenek az írásaim és szeretnél értesülni a legfrisebb cikkeim megjelenéséről és hasznos információkról.