NemIgen

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk. Amennyiben folytatod a böngészést úgy tekintjük, hogy nincs kifogásod a weboldalról érkező cookie-k ellen. Engedélyezi?

Értsd meg a tested működését! 2020.04.13.

Kaptam, nagyon büszke vagyok. :)

 

Szia Viki,

Ígértem neked előtte-utána fotókat, gondoltam akkor már írok is pár sort, mert te szereted a történeteinket, én meg grafomán vagyok.

Hol is kezdjem? Világéletemben girnyó voltam, világéletemben rengeteget mozogtam, 17 évesen kezdtem vendéglátózni, 27-28 éves korom óta rendszeresen tornázom is.
Étkezési szokásaimra a rendszertelenség volt a legjellemzőbb kifejezés, össze-vissza, mikor mit...
Volt, hogy egész nap nem ettem semmit, csak pár szem fornettit, 4-5 kávét, aztán hajnalban 2-3 tájt, munka után jól bezabáltunk a mekiben, vagy éppen otthon a jó kis zsíros, magyaros nagymama kosztból (mert, ha nem hiányzott a lábasból másnap a mama sértődötten/aggódva kérdezte:”renikém mér nem ettél az este?”)

Na de nem híztam... gondoltam ilyen az alkatom, így nézek ki.

Aztán 2016 nyarán jöttünk ki először Svájcba (előtte fél évet otthon voltunk, ki kellett hevernem a 3 évnyi osztrák szezon munkát ami pszichés roncsot csinált belőlem), elhatároztam, hogy megszabadulok a cigitől, új élet-új ország meg a többi blabla alkalmából. Közben már tudtam róla, hogy van egy petefészek cisztám (több éve, de a nőgyógyászok elvették a kedvemet a további intézkedésektől-lekezelő viselkedés, félreinformálás, illetve egyáltalán nem informálás), gondoltam még egy szezont kibír.

Mikor kimentünk már akkor is furcsának láttam magam, nem éreztem jól magam a testemben, püffedtnek látszott mindenem, narancsbőrös volt a felkarom, meg ilyesmi, de azzal nyugtattam magam, hogy biztos csak beképzelem. Aztán ahogy letettem a cigit, 2 hónap múlva gömbbé váltam. Rendszeresen tornáztam és, mint pincér naphosszat fel-alá futkostam, de reggeltől estig volt valami a számban: narancs, keksz, földimogyoró, csoki... mindegy volt, csak rágni lehessen, mindemellett a személyzeti kaja szemét volt szeméttel. Zöldséget enni nem nagyon volt lehetőség, a szakácsok minden nap kitették a fejes salátát, hozzá jó kis olajos salátaöntet, és ennyi... a főnök azt hiszem sajnálta a pénzt húsra (nemcsak tőlünk, magától is), ha volt is valami húskészítmény akkor valami szivacsos állagú, beazonosíthatatlan eredetű fehér kolbász... én amúgyis finnyás vagyok, szóval ettem szorgosan a tésztát kenyérrel, sült krumplival meg a többi finom műanyag cuccal, esténként meg ettem a vígaszfagyit, ha már ugye búcsúcigizni nem lehetett (4-5 gombóc fagyi, úgy 2 deci csokiöntettel meg jó sok tejszínhabbal este 10-11kor). Hmmmm... de fincsi is volt.

Mindeközben meg úgy hittem, hogy tök jót teszek a testemmel, mer ugye nem cigizek és húúú de borzasztó egészséges leszek hamarosan, az a 2-3 kiló plusz meg nem számít, az csak azér’ van mert most kicsit belassult az anyagcserém, de az egészség többet ér, mint az esztétika, meg különben is, majd lemegy...- gondoltam én. Aztán az a 2-3 kiló tizenvalahány lett (nem tudom mert sosem szoktam mérni magam) és nem a cigi miatt, hanem mert reggeltől estig tömtem magamba a szénhidrátot, ami azért is jó volt, mert ugyan akkor még nem tudtam, de endometriozisom volt/van, aminek külön “jót tesz” a sok szénhidrát.

Összefoglalva borzalmas volt a szezon. Utáltam a munkatársakat is, a helyet is (felmentünk egy hegy tetejére májusban és lejöttünk októberben, 4 hónapig ugyanazokat a savanyú pofákat kellett bámulni), de leginkább magamat utáltam mert zsírdisznóvá változtam. Kész kínszenvedés volt az a 4hónap, minél nagyobb lettem, annál jobban elkeseredtem és minél jobban elkeseredtem, annál többet ettem. És tök hihetetlen volt számomra, hogy ez a “dagadék” én vagyok. De végülis eljött az október.

Otthon első dolgom volt, hogy elmenjek dokihoz. Annyit mondott:”csokiciszta, ezt felesleges nézegetni, az ultrahang tudománya itt véget ér, fel kell nyitni. Lehet a másik oldalon is van egy kisebb, de az nem biztos, lehet az csak sárgatest.” Mondanom sem kell hogy megrémültem. “Hogy műteni? Engem?” Megköszöntem és elmenekültem.

Jött a következő szezon. Természetesen otthon újra cigizni kezdtem, mert magával ragadott a szabadság érzése, gondoltam úgyse leszek megint függő ilyen rövid idő alatt, majd kint megint leteszem. Hát nem... olyan szar helyre kerültünk ismét, hogy még többet is cigiztem mint mielőtt abbahagytam volna, de gondoltam sebaj, legalább lefogyok. Hát (szintén) nem... úgy maradtam. Nem értettem. Most akkor mégse vékony az “alkatom”, most akkor mégse én vagyok a girnyó a családba? Most akkor mégse csak a cigi miatt híztam? Közben utána olvasgattam mi az a csokiciszta, “megismerkedtem” az endometriozissal, aztán arra a következtetésre jutottam, hogy biztos attól hízok, felborult a hormonháztartásom.

Eltelt hálisten ez a szezon is... rettenetes görcsökkel, úgyhogy rászántam magam a műtétre. Amint hazaértünk mentem is a dokihoz, 1 hónap múlvára kaptam időpontot, közben aláírtuk a szerződést a nyári szezonra.
Nem kicsit be voltam szarva, hogy mi lesz, ha nem elég a laparoszkópia és vágni kell, mert pont 3 hetem volt felépülni, ráadásul új munkakör: szobalány, kicsit húzósabb, mint tálcával meg tányérokkal rohangálni egész nap. Szerencsére megúsztam, bár elég hosszú volt a műtét, egyel több lyukat is kellett rám vágni, jóval több volt a ciszta is, mint az kívülről látszott... de túl voltam rajta, lábadoztam.

A műtét után hallottam először róla, hogy étrenddel is kordában tartható a betegség. Olvasgattam, kutatgattam, de nem sok mindenre jutottam, csupa ellentmondás meg a joker: ”egyénfüggő”. A következő szezon azzal telt, hogy próbáltam rájönni mit kéne ennem és mit nem szabadna.
Cukrot úgy ahogy elhagytam, a többi szénhidrátot is majdnem lenulláztam, a napi 1szelet kenyeret teljes kiőrlésűre cseréltem.
Fogyni, formásodni kezdtem, a meló is megtette hatását, de a műtét miatt még jó egy hónapig nem mertem tornázni. Elkezdtem jól érezni magam a testemben, visszajött a soványreni. :) viszont az endometriozis bedurvult, szóval fogamzásgátlózni kezdtem.
Már a szezonban nézegettem a dolgaidat mert továbbra is csak a félhomályban tapogatóztam azzal kapcsolatban, hogy mi az amire a testemnek szüksége lenne... aztán hazamentünk.

Otthon mindig sok a dolog.
Két hétig a kertet ganyéztam, egy hétig a kislakást sikáltuk, mert míg kint voltunk, meglépett az albérlőnk, nem kis mocskot hagyva maga után.
Ilyenkor koránkelés, 2 kávé, 3-4 cigi, útközben pennyben beváslás: tisztítószerek, pogácsa, pizzás rácsos, vaníliás almás bigyula, aztán irány suvickolni estig, napközben jutalomcsipsz meg jó sok kávészünet, este, ha apu épp otthon volt és főzött valami “mamásat”, lefekvés előtt még jól bekajálni, aztán másnap újra elöről az egész.

Szoktam szeretni ezt a pörgést otthon, de azért mindig alig várom, hogy kijöjjünk végre és kicsit odafigyelhessek magamra. Most is alig vártam.


Végül novemberben megkértem az Ajánlást, születésnapom alkalmából. Örömmel fogadtam, hogy fehérje-zsír a típusom és csomó mindent ehetek amit szeretek.
Ugyan nem tartom 100%osan, de kezdem megérteni a testem és ezért köszönettel tartozom.
Sok kérdésemre választ kaptam a módszernek köszönhetően.

Úristen!
Jó sokat írtam. Nem akartam így elhúzni, pedig még tudnám folytatni.
Na de küldöm a képeket...

 

Kérj Ajánlást te is!

Iratkozz fel hírlevelünkre,

ha tetszenek az írásaim és szeretnél értesülni a legfrisebb cikkeim megjelenéséről és hasznos információkról.

Kosár

Összesen $0.0

Megrendelés

Bezárás